A világ futballja arrafelé tart, amerre José Mourinho mutatja az irányt. A portugál tréner nincs ott a vb-n (hacsak nem a VIP-páholyokban csendes szemlélőként...), ám a szellemisége nagyon is fellelhető.

A 21. század tökélyre fejlesztett célfutballjában úttörő szerepet vállalt. Hányan sajnálták a Barcelonát, amikor tavasszal elbukott az Inter elleni Bajnokok Ligája-elődöntőben. Sokan mondták akkor: a célfutball legyőzte a szép futballt.

S az Inter megnyerte a Bajnokok Ligáját.

José Mourinho taktikája mindent és mindenkit legyőzött. A portugál szakember racionalizmusa és kreativitása olyan Intert hozott létre, amelyen talán még a virtuóz Lionel Messi sem volt képes áthatolni. Mourinho taktikát gyárt és kreál – ehhez keresi a megfelelő embereket.

Dunga hasonló utat jár be.

Neki aztán siránkozhat a brazil sajtó s több millió szurkoló, hogy miért nem válogatta be Ronaldinhót, Patót, Adrianót, ő csak legyintett, mondván, megvannak a maga emberei. S aki látta a brazilokat, az aligha vitatkozhat ezen. Minden és mindenki a helyén van, a gépezet hatékonyan, helyenként szépen működik.

Csak a korábbi látvány, a szamba íze hiányzik.

De el kell ezt fogadnunk, az eredményesség mindenekfelett. S hogy ez a célfutball mindenki számára járható út, azt bizonyítják a kiscsapatok is. Szó sincs japán, dél-koreai vagy szlovák csodáról. Az adott kapitányok megfelelő taktikával és alapos felkészültséggel (s tán némi szerencsével...) tovább léptek csapatukkal a csoportkörből, s most róluk beszél a világ.

Fegyelem, erő és önbizalom.

Ez a siker titka.

Érdemes lenne mindezt áttanulmányozni a hazai szakembereknek is, s belesulykolni a kishitű magyar futballistákba. S nem lehet elégszer hangsúlyozni: a szlovákok továbbjutása és elismerésre méltó szereplése immár nem pénzkérdés.

Ezt az utat mi, magyarok is bejárhatnánk.

A célfutballhoz nem kellenek futballzsonglőrök. Csak rengeteg munka, szisztematikus felkészülés és jó kiválasztás.

A világbajnoki győzelemhez kell azért más is.

A célfutball mellé néhány zseni.